30 év házasság után elvesztettem a férjem. Teljesen kikészültem, a háziorvos azt mondta, hogy menjek el pszichológushoz. A helyi ideggyógyászati rendelőben viszont azt mondták, hogy nagyon hosszú várólista van, viszont egy ismerősöm ajánlott egy magán-pszichológust. Már egy ideje járok hozzá, egy csomó pénzbe kerül minden egyes alkalom, de azt érzem, hogy soha nem mond semmit és a kérdéseimre sem válaszol. Azt szerettem volna megkérdezni, hogy joga van-e ahhoz, hogy semmit nem mond a kezelésemről, meg arról, hogy mikor leszek jobban?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nyilván, ha Ön egy klinikai szakpszichológushoz jár pszichoterápiára, akkor az egy olyan egészségügyi szolgáltatás, melyre speciális szakmai szabályok, protokollok, eljárások vonatkoznak. Tehát azért ez nem teljesen ugyanaz, mint egy lábtörés miatt elmenni a traumatológiára, ahol a szakorvos elmagyarázza, hogy milyen helyreállító lépéseket tesz, majd mennyi idő a várható gyógyulás és a teljes rehabilitáció. Ez mind azonban nyilván nem változtat azon a tényen, hogy a pszichoterápiás munka is egészségügyi szolgáltatás, és mint ilyen, vonatkozik rá az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény és a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet. A betegjogok fontos eleme az ún. tájékoztatáshoz való jog. Ennek körében a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra. Ez részletes tájékoztatási kötelezettséget jelent a beteg egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is, továbbá a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, valamint a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjára és időtartamára, továbbá a lehetséges alternatív eljárásokra, módszerekre, és az ellátás folyamatára és várható kimenetelére. A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre. A betegnek továbbá joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait. Végül, a betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára. Ezek olyan alapvető kötelezettségek, amely bármely egészségügyi szolgáltatót terhelnek, így ebben a vonatkozásban nincs különbség egy ortopéd orvos, egy traumatológus, egy klinikai szakpszichológus vagy egy pszichoterapeuta között. Legalábbis, ami a kiindulópontot jelentő jogi környezetet jelenti. De, amint azt már jeleztem, azért lehet különbség az adott szakrendelés-típusok saját, belső etikai és szakmai szabályai és gyakorlata között.